Szervezetünk természetes üregei általában nem csíramentesek, így a hüvely is különböző baktériumtelepeknek nyújthat menedéket. A természetes körülmények között itt élő 9–10-féle mikroorganizmus azonban távolról sem veszélyes, épp ellenkezőleg: védelmet nyújtanak a külvilágból leselkedő kórokozók támadása ellen. Közülük is legfontosabb szerepe az ún. tejsavbaktériumoknak van, melyeket Döderlein baktériumoknak, vagy más néven Lactobacillusoknak is szoktak nevezni: ezek a hüvely falában található cukrokból tejsavat állítanak elő.

A hüvelyváladékot élettani körülmények között viszonylag szűk határok között mozgó pH-érték jellemzi: 3,8–4,2 (hogy értsük: a 7-es pH-érték számít semlegesnek – az ennél alacsonyabb savas, az ennél magasabb pedig lúgos közeg). A 4,5 feletti pH-érték tehát – a hüvely esetében – már a fertőzés jele lehet. (A sokat emlegetett ”bőrsemleges„ kifejezés 5 körüli pH-t jelent.) A tejsav gondoskodik a hüvely állandó savas kémhatásáról, mely védőpajzsként óvja a sérülékeny női intim testrészeket: segít megakadályozni, hogy a hüvelyben megtalálható baktériumok vagy bekerülő kórokozók elszaporodjanak. A savköpeny épségének megtartása és regenerációja ezért rendkívül fontos.

Tovább olvasom ≫